Kategória : Témakörök

 

Példaképek

 

A tartalmas emberi élet részét képzi az a tanulási folyamat, amely élethosszig tart.

A különböző életszakaszokban más és más szociális színtereken tapasztalunk és sajátítunk el képességeket, készségeket. Már a születést megelőzően a test növekedésével párhuzamosan fejlődik a tudat, a lélek, vagyis a személyiség is.

A születést követően, az idő múlásával különböző tanulási folyamatok során a gyermek jelleme körvonalazódik.

Láthatóvá válik az akarata, érezhetővé mentalitása, előtérbe kerülnek képességei. Mindezen készségek fejlődését alakítja, befolyásolja a családi környezet, egyéb nevelési színterek (bölcsőde, óvoda, iskolák) különböző közösségek (rokonok, barátok, ismerősök, idegenek), az ebből kifejlődő társas kapcsolatok, az együtt végzett tevékenységek, a gazdasági helyzet és nem elhanyagolható módon a befolyással bíró bulvár, média.

Az egyéniség kialakulásáig természetes módon gyűjtjük az információkat, megfigyelünk, elessünk, utánozunk, modellt követünk, azonosulunk és átveszünk értékeket.

A szociális tanulás formái nem különíthetőek el élesen egymástól. Egymásra épülve, együttesen alakítják és formálják személyiségünket.

 

A gyerek utánoz, modellt követ és tükröt tart

Az elsődleges nevelési szintér a család. A mindennapi együttélés, a családtagok közötti fizikai és érzelmi kontaktusok alakítják a gyermek fejlődését. A személyiségfejlődésben tehát nagy szerepe van annak, hogy hogyan bánnak egymással a családtagok, illetve a bánásmód miképp realizálódik a gyermekkel kapcsolatban. A pozitív családi légkör, a barátságos környezet, a jó és a rossz megfelelő elhatárolása, a jutalmazás és a büntetés megfelelő arányú alkalmazása lehetőséget ad egy egészséges szemlélet kialakítására.

               A szülői minta, döntő fontosságú.

A kisgyermek utánozza a felnőtteket, tükröt tart mutat feléjük mozdulataival, gesztusaival és az általa használt szavakkal is.

A gyermek felnőtt szeretne lenni, anyuka, aki magas sarkú cipőben jár, apuka, aki a tükör előtt borotválkozik.

Ugyanakkor meg kell jegyeznünk azt is, hogy önkéntelen utánzás nem azonos a példaképpel, mindössze az előtte zajló eseményeket másolja, vagyis mintát (modellt) követ.

 

Mivel kisgyermekként utánoz, azt adja vissza tabuk nélkül, amit lát, hall és tapasztal. Az általa elsajátítottak a játéktevékenységében egyértelműen megfigyelhetőek. Az utánzás ugyanis nemegyszer többet tartalmaz, mint a minta. Nem pontos követés, hanem egy viselkedési módba való beleélés. Az utánzás a játéktevékenységben olyan jellemző vonást jelent, amely során a gyermek számára valamilyen felfogható újnak a különböző szintű megismétlése történik. (megismerteti a szülők közötti kapcsolatot, utalhat családon belüli bántalmazásra, így tettlegességre, esetlegesen sérelmére elkövetett családon belüli, vagy környezetén belül ért sérelmekre, így akár szexuális erőszakra is.)

 

Jó és rossz példa

Sok ember van, aki hatással, befolyással bír a környezetére, így a szülő is a gyermekére.

A személyiség fejlődést nagymértékben határozza meg az, hogy milyennek tarja a szülő a gyermekét – mert a gyermek következésképp olyannak tartja magát, mint ahogy őt a szülő jellemzi.

Ez a megítélés a későbbi életminőségre, a folytatott életvitelre stigmatizáló kihatással bír.

Az évek múlásával a gyermekből óvodás, iskolás, kiskamasz válik, aki társas kapcsolatokat épít ki és tart fenn. Már kiskamasz korban (10- 12 év) elindul az a folyamat, amikor tartózkodóvá válik a szülővel szemben, titkai lesznek, bizalmába kortársait fogadja, illetve gyakran olyan arctalan idegen személyeket, akikről nem tud semmit.

 

Olyan leszek mint Ő, de nem leszek olyan min, Te  (Lázadás)

A gyerekek először szüleikre akarnak hasonlítani, majd amikor bekerülnek egy közösségbe, más példaképet keresnek maguknak. A serdülőkor az én tudat, az önazonosság keresésének időszaka.

Ez az életkori szakasz, egy átmeneti időszak, amely a gyermek és felnőtt kor között helyezkedik el (10 – 18 év). Jelentős pszichés változásokat hordoz, végtelen számú kérdéssel, melynek központjában a „ki vagyok én” kérdés helyezkedik el. A kamaszkorban megváltozik a gondolkodás, a tinédzser önállóságra törekszik, saját döntéseket kíván hozni. Ezek a kezdetleges döntések gyakorta érzelmi motivált, át nem gondolt számos esetben felelőtlen „megmozdulások” amelyek többször komoly következményekkel járnak.

A szárnypróbálgatások oda vezetnek, hogy új mintákat követnek, más értékeket keresnek, vagyis változik az idealizált személy. Példaképet keresnek, akit másolhatnak, utánozhatnak, követhetnek, akiért esetleg rajonghatnak.

Ki vagy mi is az a „példakép”

A serdülőkorban legjelentősebb a valódi példaképhatás, amikor alternatív minták közti választás folyamatából válik ki a példakép.

A példakép ismert (akár egy pedagógus) vagy ismeretlen (online barát) kitalált, (akár egy film vagy regény szereplője) vagy valós személy (színész, popsztár, történelmi alak, stb.)

A választás alapja az a tulajdonság, amely megragadja a választót, azok a képzelettársítások, amellyel azonosulni kíván, követni minden áron. A választás egy döntés következménye. A serdülőkor időszakában akár több követendő példát is lát maga előtt. Ez a korszak az, amikor ténylegesen keresi a serdülő Önmagát, vagyis kísérletezik a stílussal, divattal, tulajdonságokkal.

 

A választást befolyásoló körülmények

Család

Iskola

Tömegkommunikáció

Önbecsülés

Korábban megélt sikerek, vagy kudarcok

Motiváció hiánya

Támogatottság hiánya

 

A rajongás, mint spontán életérzés

A rajongás a személyiségfejlődés természetes része tinédzser- és kamaszkorban.

Rajongni, vagyis feltételek nélkül elfogadni bármit és bárkit lehet. Lehet a személy, vagy akár ideológia, tehetjük önállóan, vagy akár csoportban.

Érzéseket táplálni, munkálkodni annak érdekében, hogy céljainkat elérjük olyan folyamat is lehet amely szorgalomra, kitartásra ösztönöz, tervek elkészítésére bíztat, vagyis a jövő tervezésére sarkall. A rajongás jó értelemben megsokszorozza a képességeinket.

Felemelő érzés lehet mindaddig, amíg nem vállunk-önmagunk, vagy más személyek szó szerinti ellenségévé.

 

Ha túlzott az utánzás, létrejön a „majmolás”

Az, aki a példaképével kíván teljes mértékben azonosulni kirekeszti a környezetét, elhanyagolja embertársait, szüleit, kortárscsoportját. Elszigeteli magát, gondolatai kizárólag a követendő személy körül forognak. Torzul a valóság érzet, nem létező dolgokat lát, hall, tapasztal. Sajátjaként éli meg a példakép sikereit, kudarcait, amely lelkiállapotát befolyásolja, labilissá változtatja. Beburkolózik a másik személyiségébe, önmagát is hanyagolja, ami kifejezetten elmagányosodáshoz vezethet.

 

Fanatizmus

Tudni kell azt, hogy a rajongás számtalan veszélyt hordozhat magában.  A divatirányzatok követése egy ideig kimozdíthatja a példakövetőt a szürke mindennapokból. Talán még jó móka is lehet (különböző színekre festett haj) de könnyen vezethet fizikális betegséghez, pszichés, mentális zavarokhoz (anorexia), devianciákhoz. (öngyilkosság)

 

A  mindenáron „rajongó”

Komoly veszélyt jelent a deviáns viselkedési formák megjelenése

  • Rendkívül zavaróvá válhat valaki folyamatos megfigyelése, követése, állandó jellegű interneten, vagy telefonon történő keresése, vele más által való kapcsolat felvételére, fenntartására  (akár üzengetés) való törekvés. (zaklatás)
  • Különböző társasági oldalakon való bejegyzések megjelenítése, fényképek, egyéb megjelenő, hozzáférhető adatok legyűjtése, lementése
  • Érzelmi zsarolás, befolyásolás,  amely megnyilvánulhat félelem keltésben, lelki terrorban, fizikai erőszakban, vagy akár szexuális bántalmazásban (becsületsértés, zaklatás, testi sértések,  szexuális erőszak)
  • Veszélyes ideológiák követése, gyűlöletkeltés (Gyűlölet bűncselekmények)
  • Alkohol, drog, bűnözés

 

Mit tegyünk, hogyan előzzük meg a tragédiákat?

A családon belül fontos odafigyelni a kora gyermekkori normákra, értékrendre

Figyeljünk oda a baráti körére, szabadidős tevékenységére

Ellenőrizzük táplálkozását

Ne csukjuk be a szemünket a hangulatváltozások előtt

Kommunikáljunk

Indokolt esetben forduljunk szakemberhez