Kategória : Témakörök

 

Öngyilkosság

„Nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja” (Milan Kundera)

Az Élet és Te

Az emberi élet érték, és ajándék. A születésnek épp úgy meg van az ideje, mint a halálnak.

Az egyik boldogságot és fényt hoz az életbe, a másik fájdalmat és keserűséget. E kettősséget kell megértenünk és elfogadnunk.

Az életünket talán leginkább egy naplóhoz lehetne hasonlítani, melynek főszereplője, Mi magunk vagyunk. Egy napló, melynek egy része titkos kis lakattal zárt, s melyet talán soha fel sem fedünk senki előtt.

Ám ebben a naplóban vannak más szereplők, fő és mellékszerepekkel, kis és nagy helyszínek, emlékek, élmények, melyeket mindennapjaink során megélünk, sőt néha szembesülünk. Ezek a behatások legyenek azok pozitív vagy negatív töltetűek, különböző érzéseket váltanak ki belőlünk.

A hétköznapok démonai

A problémák kortól, nemtől, iskolai végzettségtől függetlenül felléphetnek, és bármikor megjelenhetnek életünkben.  Azt, hogy kinek mi jelent pontosan problémát és milyen mértékben éli azt meg, pontosan behatárolni nem lehetséges.

A társas kapcsolataink során megélt élethelyzetek vonatkozásában számtalan olyan szituáció van, amely befolyásolja idegállapotunkat. Családi konfliktus (szigorú nevelési elvek, magas elvárások, viták) iskolai kudarcok (rossz jegyek, iskolatársak csúfolódása, zaklatása) másság előtérbe kerülése (nemiség, bőrszín, testi hibák, szeplősség, stb.) szakítás, betegség, halál, stb. – egyéntől függően – érzéseket váltanak ki. Nincsenek kivételek, hiszen a mindennapi életünket érzelmek nélkül élni nem lehet. Egy – egy élethelyzetre adott reakciónk súrlódásokat eredményezhet, amelyek gyakorta konfliktusokat hoznak létre, stresszt alakítanak ki, amelyek nem megfelelő felismerése, kezelése válsághelyzetet, akár traumát okozhatnak.

Az érzelmek hatást gyakorolnak ránk, és gyakran előtérbe kerülnek, átveszik az irányítást a realitás felett, egy – egy olyan helyzetben, amikor is döntést kell hoznunk.

Az, hogy ezeket a hatásokat hogyan tudjuk kezelni önmagunkban rendkívül fontos. Minden embernek meg van a saját belső beállítottsága arra, hogy az életében bekövetkező eseményeket hogyan szemléli, és kezeli. Ez függ a személyiségtől, a már meglévő tapasztalatainktól, sikereink és kudarcainktól.

Ha mélyül a gödör

Az igazi gond az, ha a probléma nincs időben felfedezve és kezelve. Azért is jelenthet problémát, mert egy adott élethelyzet rosszul történő kezelése más problémát vonz maga után, vagyis halmozódhat és a következmények hatványozódnak (pl- betegség – munkahely elvesztése – megélhetési és szociális problémák – depresszió – alkoholizmus – öngyilkosság).

 

A gondolat ereje

A már meglévő krízis helyzetre minden ember igyekszik megoldást keresni. A „hogyan tovább, mi lesz” – kérdése folyamatosan jelen vannak. A megoldás keresése során a problémára összpontosítunk, tudatunk beszűkül. Eredményeinktől függően érzelmi szinten magasságokat és mélységeket élünk meg, amely hangulat labilitáshoz vezethet. Ennek következményei hírtelen jött jókedv, megmagyarázhatatlan nevetési inger, vagy épp étvágytalanság, alvásproblémák, lehangoltság, félelem, szorongás, pánik. Ezen érzések, tünetek állandósulásával úgynevezett „csőlátás” alakul ki. Ezen a látásmódon át, szemlélve a világot, folyamatos kudarcokat élünk meg, ami a jövőt reménytelenként festi le. A reménytől eljutni a reménytelenségig nem pillanatok alatt történik meg. Ez egy olyan folyamat, amely segítség nélkül a kilátástalanságig vezet, és önmagunk ellen fordít, önmagunk áldozataivá válunk.

„Jobb lenne meghalni”

Amikor a gondolatok már saját akarattal bírnak, nehéz a realitás talaján megmaradni. A depresszióval, illetve más érzésekkel, érzelmekkel vívott szélmalomharcok, a hétköznapok csodáit, és az ész érveket háttérbe szorítják. Az elmébe befészkeli magát az a szándék, amely elnyomja az életben maradás aktualitását. A halál gondolata ekkor már időzített bombaként kattog az agyban. Az érintett tudattalanul még segélykiáltásokat, „S.O.S”  jeleket bocsát ki szűken vett környezet felé, egy menekülő útvonalat keresve. Beszél, a szándékról utal lelki állapotára „jobb lett volna meg sem születni”. Ha odafigyelünk a környezetünkre számtalan olyan jel mutatkozik, meg amelyek gyanút kelthetnek. Ilyen jel például, ha elajándékozza szeretett dolgait, elzárkózik ismerőseitől, megváltoztatja napi rendjét, önpusztító életvitelt kezd el folyatatni, (pl. drog, alkohol), hajszolja a veszélyt (pl. szándékos balesetokozása). A cselekmények során a szándék késztetéssé alakul, amely kifejezetten a személy önmaga ellen irányuló agresszivitásában nyilvánul meg.

Az agresszivitás veszélyes és romboló, nehéz megfékezni. Olyan érzelmeket alakít ki, amelyek az önsajnálat és a harag érzése között ingadoznak nap, mint nap.

 

Az öngyilkosság végleges megoldás az átmeneti problémára

Az ellentétes érzelmek a gondolat világát megzavarják, hírtelen felindulást, indulatokat gerjesztenek, melyek egyre inkább a szakadék széle felé sodorják az egyént. A kiábrándultság érzése párosul a tehetetlenséggel, amely az élet „élhetetlen” érzését eredményezi. Amikor már ösztönösen „jó megoldás a halál” az önbántalmazás – amely korábban esetleg önostorozó szavakban kimerült – átfordul az élet önkézzel történő kioltása felé.

Önkézzel véget vetni az életünknek jelenleg Magyarországon nem törvénybe ütköző. Ugyanakkor öngyilkosságban való közreműködést, a törvény büntetni rendeli el. Büntetendő, ha valakit erre rábírunk, vagy elkövetésében segítséget nyújtunk. (2012. évi C. törvény a Bűntető Törvénykönyvről 162 § (1) és (2) bekezdése)

 

A probléma létezik

Nincs olyan ember, akinek ne lenne gondja. Nincs olyan ember, aki előtt ne állt volna akadály. Nincs olyan ember, akinek minden sikerül.

Megállj – t parancsolni a szakadék szélén

Nincs könnyű út. Az élethez nincs receptkönyv, és a módszertani útmutatók sem névre szólóak. Szembe kell nézni önmagunkkal, a jelenünkkel. Sajnos nem mindenki képes erre, s nem, azért mert nem akarja, hanem esetleg azért, mert nem megfelelően fejlődtek ki az erre vonatkozó egyéni képességek. Gondoljunk itt a stressz tűrés, problémamegoldás képességére. A képességek fejlődését, alakulását befolyásolja a környezet, családi hatások, szülői viselkedésminta, iskolai, munkahelyi baráti, közösségi kapcsolatokból szerzett pozitív és negatív tapasztalatok stb. Képességeinket ezért szükséges fejleszteni. Az „önmentő képességeinket” első sorban egy adott szituációban történő viselkedésünk elemzésével, vagyis önmegfigyeléssel fejleszthetjük leginkább.

Fontos a visszajelzés (elsősorban a szülőké, akik naponta találkoznak gyermekeikkel) a figyelem. Mindig meg kell állni, időt kell szánni a családunkra, környezetünkben élő fontos személyekre, s megkérdezni tőlük…”hogy érzed magad?”. Éreztetni, hogy ott vagyunk, jelen vagyunk, s ránk számíthatnak, bármi történjen is. Ezen érzés, egy olyan támasz lehet bárki életében, amely esetleg nem hagyja, hogy a földtől elrugaszkodva lebegjen a problémák alkotta felhők között.

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

A legfontosabb figyelni egymásra.

Beszéljünk, és beszéltessünk problémákról. Mutassunk érdeklődést, ne bagatellizáljuk el az adott élethelyzetet, (tudnunk kell, hogy bizonyos életkorokban a rizikótényezők magasabb arányban vannak jelen – érzékenyebbek vagyunk pl.: serdülőkor, öregkor).

Figyeljünk hangulatra, hallgassuk meg, segítsük elő döntéseket, mely során kritikai szemléletünket igyekezzünk háttérbe szorítani.

Érdeklődjünk a gyermekünk által gyakrabban látogatott honlapokat iránt, kérdezzük baráti társaságáról, ismerjük meg érdeklődési körét (zene, filmek, játékok, stb.)

Önmagunk legyőzése a legnagyobb dicsőség.

Mielőtt cselekszünk, ne felejtsük el, hogy az öngyilkos nem csak magát öli meg, hanem az anya gyermekét, a testvér testvérét, a barát barátját is.

Rendkívül fontos felismerni a problémát, és azt is, ha önmagunk nem vagyunk képesek azt megoldani, vagy kezelni. Belső béke megtalálása, az a megbocsátás, amely a saját érdekeinket szolgálja. Ha ez nem megy önállóan mindenképp, forduljunk szakemberhez.